2.rész

Még mindig Szeptember 24. Péntek

Ahogy egyre csak lépkedtünk a bokszok mellett, be-be kukucskáltunk a bokszokba, így valahogy mindig el fogott az az ismerős " Itt minden olyan jó, szép és otthonos" érzés. 
- Hány ló van itt ? - néztem fel balra Renire, aki erre a kérdésre elmosolyodott és válaszolt : 
- Négy részre van osztva ez az istálló, de még kint is vannak lovak, akik rideg tartásban vannak, vagy csak bértartásban élnek itt. Az istállóban 40 ló van általában, ezt úgy értsd, hogy a két fenti részen helyeztük el a kancákat beleértve a csikó kancákat is és a lenti oldalon pedig a csődörök és a heréltek vannak elhelyezve. 

- És kint hány ló van ? - kérdezősködtem még tovább. 

- Hát, kint mindig változó. Most is jött például egy új ló... De ő belovaglásra jött ide a gazdájával együtt. 

- És hogy halad vele ? - ámultam el. Amióta az egyik régi lovardában az edzőm egyik napról a másikra egy csikót adott át nekem, azóta tudom, hogy milyen erőfeszítésekkel és szeretettel jár egy ilyesmi belovaglás. És ott nincs olyan, hogy " Hát most nincs kedvem kimenni a csikóhoz, majd holnap kimegyek hozzá"... Ha egyszer elnyerted legalább a lovad bizalmát és hallgat rád, már az is fél siker a többihez. Én is mindennap átmentem a csikóhoz, ha az egyik nap nem is vontam be a munkába, akkor is kimentem hozzá, hogy tudja ott vagyok neki és nem felejtettem el. Hóban, esőben, 40 fokban, sárban mindenhogy átmentem egyedül.. Akárhogyan is, de átmentem hozzá...  És a végén rájöttem, hogy Igen, megérte ! Mert egy nagyszerű ló lett belőle ( Arab ellenére is ) és a kitűnő mozgásával, ugró stílusával, magabiztosságával, egy egész zsűri szeme és még annál is több lovas szeme ragyogott fel, egy ilyen nem hétköznapi tehetséges lóra. 

Asha

Azóta eltelt 3 év és Asha ( így neveztem el még csikó korában ) nagyon jó helyre került, nagyon jó lovasa lett, és nagyon sok új barátokat is szerzett. A mai napig még mindig ellátogatok hozzá, és ilyenkor egy kicsit mindig összetörök, de legbelül tudom, hogy ott nagyon szuper helye van, a gazdája mindent megad neki és mindennél jobban szereti. Ha a sok tanulástól nem is tudok hozzá elmenni, minimum 1 hónapban egyszer, de akkor is kapok róla képeket mindig és egy kis élménybeszámolót a kis rosszaságról <3 :') Soha nem volt még olyan, hogy ne mentem volna el egyik versenyére sem, mindegyiken ott voltam, az első sorból drukkoltam nekik, fényképeztem és meg-meg könnyeztem, hogy milyen kis ügyes kanca lett belőle 5 éves korára. 

 A vissza emlékezésemből Reni térített magamhoz, amikor már kint álltunk a Szeptemberi napsütésben a hátsó karámok között. 

- Ő lenne az ott hátul - mutatott az edzőm egy sötétpej, kancára aki éppen egy vágtával nyűgözte le a mellette lévő két másik lovat. De, azt hiszem nem csak a másik karámban lévő lovakat, hanem engem is teljesen. Formás, szép, egyedi mozgású és szépen ívelt feje is van.Tökéletes "márka" :) 

- Mi a neve ? - suttogtam, mert mára már ez nekem is sok... Először amikor megérkeztünk az egész terület nyűgözött le, utána a lovak, istálló, bokszok, pályák és most meg ez a paci. 

- Lady - felelte mosolyogva, még mindig a kancán tartva a szemét - De, szerintem menjünk nyergelni - terelte el a figyelmemet Ladyről és vigyorogva bólintottam. - Választunk neked egy jó ugróképességű lovat, oké ? - kacsintott rám és elkezdtünk vissza felé sétálni. 

Lady