3.rész

Igen, még mindig ugyan az a nap, de többször már nem írom le :D 


Szóval, vissza mentünk az istállóba, egy jó ugrólovat keresni nekem... 
-Kanca, csődör,herélt ? - fordul hozzám hirtelen Reni. A régi lovardákban, ahová jártam, a többi lovas mindig nekem panaszolta el, hogy már a kezeit tördeli ( természetesen ezt irónikusan értem, nehogy félreértsétek :D ) melyik lovat fogják megkapni arra az 1-2 órás edzésre. Ezt általában mindenki tőlem kérdezte, hogy melyik lóra fogják ültetni, mivel én voltam majdnem mindennap ott a lovardában, én ismertem a legjobban az ottani lovakat, és a volt edzőm is velem osztott meg olyan titkokat, amit még a férje sem tudott :) Tisztán emlékszem az egyik lányra, aki bejött velem az egyik lóhoz de én így is már késésben voltam, nem értem még rá fecsegni is... :$ De mégsem lehettem akkora bunkó, hogy elutasítom. Úgyhogy aztán miközben én nyergeltem az edzőm lovát, fél füllel azt hallgattam, ahogy a lány sírva meséli el, hogy ő már pedig Bajnokra fog ülni, nem ülhet senki más rá, mert egyáltalán miért is ülne rá más ?! Aztán az egyik pontnál már kezdtem felkapni a vizet, amikor már csak húztam meg a hevedert. Nem szóltam a csajnak, de gondolatban már elképzeltem, hogy hogyan kellene elmondani neki, hogy kint vár az edzőm a lovára és rám így ugyebár már régen kint kellene lennünk a pályán, hahó. Ezt a gondolat tervemet a kezeim között tartott száron lévő ló szakította félbe, még pedig azzal, hogy egy pillanat alatt a lány felé fordult, felemelte először az egyik elülső lábát, aztán meggondolta magát és inkább felágaskodott. És ezt mind sunyítva tette meg a lányra. Szegény csaj egy ,,kicsit" megszeppent, de még a sírása is alább hagyott erre a jelenetre. 
 Aha.... Gondoltam én... Amikor felfogta, hogy az egyik csődör sunyítva, rá fordult és még fel is ágaskodott, visítva ( halál komolyan, visított ) rohant ki eszeveszetten a bokszból, ki a pályára az edzőmhöz. Én meg csak ott álltam annak a csődörnek a bokszában, aki az előbb még, egy embernek mutatta meg, hogy ágaskodásra is elég egy ilyen sima boksz. Na, nem rezeltem be rögtön ettől a tudattól, mert ezt a csődört jobban ismertem, mint a tenyeremet :) 
- Nóri ?! - bökött oldalba Reni, mire én arrébb ugrottam. Megilletődve nézett rám, és nem tudta, hogy mi rosszat csinálhatott... 
- Bocsi, csak elkalandoztam. - motyogtam magam elé. - Amúgy csődör - kaptam fel a tekintetemet és válaszoltam a régen elhangzott kérdésre. Reni halál titokzatos mosolyra húzta a száját, bólintott egyet és a mellettem lévő bokszra mutatott. Először elképzelni nem tudtam, hogy mit akar, de aztán talált-puffant :D Mintha egy lassított felvételben játszódott volna, úgy néztem be a Reni által megmutatott bokszba. 
A bokszban egy csupa sárral és trágyával bepiszkolódott ló nézett vissza rám. Akaratlanul is, de elröhögtem magam ezen a tényen. Esküszöm, hogy nem egyszer, nem tízszer, nem százszor láttam koszos lovat, de amilyen ebben a bokszban van, az maga a megtestesült...Na nem csoda, hanem rossz vicc inkább :D Úgy röhögtünk Renivel, hogy 1., anyu is oda jött hozzánk( amúgy idáig hol volt, anyu ? O.o) 2., szegény csődör is megajándékozott minket egy nyihogással. 

Fél óra múlva

Amikor végre abbahagytuk a röhögést, jöttem rá, hogy Reni aztán tényleg nem viccelt... Így kerek negyed óra múlva, levakartunk róla mindent, és még negyed óra volt amire felszereltük. Az úgy volt, hogy.... Igen úgy kezdődött, hogy oké, mindjárt készen vagyunk, már csak hevedert kell húzni és mehetünk fel a pályára. Ahha csak, hogy Reni egy apró, ici-pici tényt nem mondott el Cargoról. Azt, hogy eléggé érzékeny, így amikor csak megfogtam a hevedert, Cargo egyet felnyihogott és megrázta magát. ( ezt úgy képzeljétek el, hogy én voltam ugye aki meghúzza a hevedert, Reni pedig a másik oldalon a kantár szárakat fogta, de mind hiába, így is, úgy is megrázta magát és felnyihogott :) 
Aztán úgy lehetett lefoglalni Cargot, hogy hoztam egy etetős vödörbe, répát, almát. Így miközben Reni meghúzta a hevedert, én addig ott álltam és tartottam Cargonak a vödröt. 
Ezek után végre valahára, felpattanhattam Cargora *-* Nem a legnagyobb ló, az enyhe 160 körüli marmagasságával, de nem is nagyon a magasságokat szoktam figyelni. 
" A ló hátán van a földi mennyország." Milyen igaz <3 ^.^ Ahogy ballagtunk ki, a pályák felé vettem észre, hogy egyre több lány és fiú jön a pályához. Azzal még nem is lett volna baj, csak, hogy mi is éppen arra a pályára mentünk. Ahogy Cargo belépett a fedeles pályára, kezdtem el gondolkodni, hogy anyu is itt van-e a többi 10 ember között ?!..  
- Mit mondtál nekik ? Hogy valami híres Díjugrató bajnok jön ide ? - kérdeztem a mellettem álló Renitől aki minket nézett. 
- Jól néztek ki. Amúgy nem.... Mindig ki szoktak jönni, ha Ugró edzésről van szó - kacsintott rám és kiutasított minket lépésben, a pálya szélére. 


Azok az ugrások...

Nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy megszerettem ezt a lovat. Lépésben, ügetésben, vágtában olyan szépen ment maga alatt, hogy még én is éreztem ahogyan össze van szedve és gyönyörűen beadja a fejét. Asha óta nem találkoztam ilyen lóval... 
- Vágtában gyere rá erre az Oxerre - mutatott rá egy Fehér-Piros ugrásra. A bemelegítő ugrások után, ez eléggé nagynak tűnt, de persze no para :D Szépen beugrattam vágtába, kikönnyítettem és úgy mentünk rá az ugrásra. Csak is a patái enyhe dobogását, a prüszkölését hallottam, és ennyi. Cargo pontosan, az elrugaszkodási pontról ugrott, hibátlanul. Én pedig tettem csak a dolgom, bíztattam, könnyítettem, szárat adtam, lenyomtam a sarkam és a többi :) Csodálatos érzés volt <3 

Cargo