5. rész

Cargo bokszában még mindig... 

- Kicsim.. - szólt bele anyu a telefonba, miután remegő kézzel elhúztam a képernyőn lévő zöld kis kört. Talán még nem éreztem ilyet, de most halál komolyan le kellett ülnöm a friss forgácsra & szalmára. Vártam, hogy közben anyu újból beleszóljon a telefonba és közölje életem egyik nagyon nagy "álma" sikeres lesz-e vagy nem. - Szóval, itt ülünk Renivel a házban és képzeld pont olyan sütit sütött tegnap este, amelyiket imádod, tudod azt a.... - szerintem még folytatta volna, estig is, de én szerencsére közbe szóltam és elhallgatott. 
- Anyu! Most különösebben nagyon nem izgat, hogy mit eszel... Amúgy meg - tetetett gondolkodás - a legszőkébb emberke is kitalálná, hogy ti most éppen házban vagytok - közöltem vele, talán egy kicsit jobban ingerlékenyebben a kelleténél. 
- Jó, jó, jó kisasszony. Oké talán megérted vagy Majd megérted a választásunkat - huppsz, többes szám :// - Tudod, hogy szeretünk téged, és apád is - utálom amikor mindig külön mondja aput. Attól, hogy elváltak, én még ugyanúgy szerethetem aput.. -De a jegyeid alapján, hát hogy is mondjam ? - a képzeletemben már rögtön szövődött is egy olyan kép : anyu és Reni egy jót összeröhögnek, hogy ilyen jól eltudják húzni a lényeget. Csak, hogy engem már komolyan az ájulás kergetett. 
- Igen vagy nem ? - háborodtam már fel és egy kicsit fennhangon, de megkérdeztem. 
- Ha feltornázod magad minimum hármasra matekból, félévre akkor igen.. Szóval igen, mostantól hivatalosan is tiéd, Cargo ! - jelentették be együtt, ezt az egész mondatot Reni és Anyu. 
- Köszönöm - suttogtam bele a telefonba és lassan, homályos tekintettel letettem a telefont, majd vissza csúsztattam a zsebembe. És ahogy ott ültem, az ajtóban a barna hajú lány ( máshogy nem tudom nevezni most bocsi :D ) nézett rám meghatottan és egyben furán is, hogy miért sírok. És Cargo... a lovam is. Szerintem azt hitte azért sírok, hogy valami baj van, mert rögtön oda jött hozzám, az ölembe hajtotta a fejét és várta, hogy elkezdjem nyugodtan vakargatni. Erre én elmosolyodtam letöröltem a könnyeim ( már legalább tudom, mik azok az öröm könnyek) és megvakargattam a lovam pofiját :') 
-Bocsi, hogy megzavarlak titeket, de akkor tudnál nekem segíteni, Nóri ? -kérdezi tőlem a kezét tördelve a még mindig ajtóban álldogáló lány. 
-Persze, bocsi... - még egyet gyorsan megsimogattam a lovam nyakát és lassan felálltam. Nagy levegő vétel... és... 
-Mehetünk - tértem rá a lényegre, és együtt kimentünk Cargo bokszából, át egy másik bokszba. 
-Légyszíves segíts nekem felnyergelni. A kantározás már megvan, megcsináltam, csak izé... a felnyergelés valahogy sohasem ment. - vezetett be a lány egy Sötétpej színű, kedves tekintetű kancához. 
- A neve Tündér. Jut eszembe, az én nevem pedig Kata... - vigyorogva ránézek. Szegény lány tiszta feledékeny :D 
-Értem. - mosolygok rá Katára egy utolsót és megsimogatom Tündér, vékony, de mégis izmos nyakát. 

Tündér :)

- Itt a nyeregalátét és a nyereg. - nyújtja felém a Daslo nyerget és az egyik piros alátétet. Lassan ráterítem Tündér hátára, megigazítom, ráteszem a nyerget és odaszólok Katának, hogy a többit már megtudja csinálni a segítségemmel is. 
- Mióta lovagolsz itt ? - kérdezem tőle, miközben ő becsatolja a tépőzárakat meg ilyeneket, én meg kimegyek a bokszból és megnézem Tündér adatait az ajtón. 

Ló neve : Tündér 
Neme : Kanca 
Kora : 4 éves
Fajtája : Hannoveri 
Anyja neve : Mamma Mia 
Apja neve : Castor 
Tulajdonosa : Vártai Renáta 


- Mióta lovagolsz itt ? - kérdezem meg Katától, amikor már vissza mentem a bokszba és néztem, ahogyan Tündér lábaira felteszi az ínvédőt, bokavédőt. 
- 2 napja - válaszolja mosolyogva, miközben már fel is tette a cuccokat, és éppen a kobakját húzza a fejére. - Te pedig eléggé szerencsésnek mondhatod magad, hogy Reni az anyukád. - mondja tisztára higgadtan. 
- Reni nem az anyukám... - válaszolom neki megszeppenve. És ekkor döbbentem rá, hogy talán itt mindenki azt hitte idáig, hogy Reninek nincs gyereke, és erre meg felbukkanok én aki tiszta hasonmása, így azt hiszik, hogy én vagyok az eltitkolt lánya. Vagyis, ezért nézett meg itt mindenki olyan furán, méregetően. 
- Tényleg ? Ööö.... akkor bocsi, felejtsd el amit mondtam. - tisztára zavartnak látszik a lány. Gondolom ezek után, nem tudta, hogy mit mondjon nekem, így kivezette Tündért a bokszból, szorosan maga mellett tartva a lovat. 

Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész, és szívesen várjátok a következőt is <3 :) Nyugodtan leírhatjátok az őszinte véleményeket, a blogomról ( ehhez rendelkezésre áll : Chat vagy ide kommentbe :) )  

Nagy nagy ölelés : Blog írótok :*